A magyar lány egyedül utazott Afrikába: tantermet épített, felvilágosítóórát tartott, és segítette az ott élőket

A fiatal magyar nő egészen Afrikáig repült, hogy megvalósítsa rég dédelgetett álmát. Rengeteget segített a tanzániai embereknek.

Bódás Bianka közel tíz éve dolgozik a médiában reklámszakemberként. Igazi kalandortípus, életében kiemelt szerepet foglal el az utazás. Imádja felfedezni a különböző népcsoportok kultúráját, megismerni a gondolkodásukat, megtapasztalni a mindennapjaikat, megízlelni a helyi specialitásaikat. 

Néhány hete tért haza Tanzániából, a kint töltött idő alatt pedig rengeteg dolgot csinált – nem véletlen, hogy egyre több helyen bukkan fel a neve. Befejezett egy tavaly megkezdett kútfúró projektet, melynek anyagi hátteréről és menedzseléséről is gondoskodott, illetve alig egy hét leforgása alatt megvalósította az afrikai emberek álmát: azt, hogy legyen vizük a száraz évszakban is. Mindezek mellett több száz főre főzött magyar specialitásokat, és keményen kivette a részét a fizikai munkákból is: két tantermet épített, pihenésképpen krétatáblákat festett, felvilágosító órákat tartott, és helyi családokat látogatott meg, hogy tanácsaival segítse vállalkozásaikat. Bódás Bianka az utazás során szerzett élményeiről, tapasztalatairól a …49 days without borders in Africa… nevű Facebook-csoportban számolt be, most pedig a Feminának mesélt a nagy kalandról.

Bódás Bianka tapasztalatai Afrikában

Miért pont Afrika, miért pont Tanzánia? 

– Ha egy mondatban kellene válaszolnom, akkor mondanám, meg akartam valósítani az álmomat, ami tíz éve fogalmazódott meg bennem egy film közben, ami igazán megérintett. Ott és akkor megfogadtam, ha egyszer megtehetem, lesz rá időm, és úgy érzem, megértem a feladatra, valóra váltom az álmom. A Határok nélkül című filmről beszélek, amely Afrikában játszódik Angelina Jolie főszereplésével. Körülbelül másfél évvel ezelőtt csatlakoztam az Afrikáért Alapítvány “Fogadj örökbe” programjához. Ez egy gyerektámogatási program, amelynek keretein belül kiválasztottam egy Veronika nevű kislányt. Már akkor tudtam, szeretném meglátogatni.bodas bianka 1Fotó: Facebook

Hogyan érezted magad egyedüli fehér nőként a faluban? 

– Az első húsz percben kissé furcsán. A faluban sétálva bárhová mentem, bámultak, utánam szóltak, hogy „muzungu” – így hívják arra felé a fehér embereket -, ugyanis rám akarták sózni a portékájukat. De miután gyorsan elsajátítottam pár szót az anyanyelvükön, és elmondtam, miért vagyok ott, hogy tanítani jöttem, segíteni, már nem csupán a fehér turistanőt látták bennem. Befogadtak, és mindenben a segítségemre siettek. Egyáltalán nem féltem. 

Honnan van ezeknek az embereknek ennyi ereje, humora és ilyen nyitott szíve? 

Ez egy elég összetett kérdés, és nem egyszerű rá a válasz. Úgy gondolom, hogy kiindulásként azokból a harcokból, amiket megvívtak, és megvívnak napi szinten. Amikor valaki végignézi, hogy a barátait, szeretteit megölik, amikor akkora a korrupció, hogy képtelenség érvényesülni, megszűnik a törvény, számtalan gyermek éli át, hogy a kis testvére, a szülei meghalnak egy egyszerű gyomorbetegségben, hasmenésben, vagy magvakat kell ennie, pár csepp vízen él a száraz évszakban, mert az üzletekben nincsen ennivaló… Egyszóval, ami nem öl meg bennünket, attól erősebbek leszünk.

You Might Also Like